Búcsú buli, ausztriai munka

Sokszor szóba került már, hogy ha egyszer valaki kimegy a baráti társaságból külföldre, akkor csapunk egy nagy bulit. Na nem örömünkben, hanem amolyan búcsú buli félét. Nem gondoltam volna, hogy én leszek majd az a valaki…

 

A barátok

 

Igen csak régóta vagyunk barátok, mondhatni elég közeliek. Még középiskolában ismerkedtünk meg, egy évfolyamba, vagy osztályba jártunk. Volt olyan akivel csak a buszon találkoztunk befelé menet, de mégis megmaradt a barátság. Mára azért eltelt pár év, és kinek menyasszonya lett, kinek családja, de vannak szinglik is köztünk. A minap még az egyikünk eljegyzését ünnepeltük ma meg már azt, hogy nemsokára kimegyek külföldre dolgozni.

 

A leendő munkám

 

Hosszú ideig tartott, mire végleg úgy döntöttem, hogy kimegyek külföldre dolgozni. Amúgy is egy szakításon vagyok túl, és azt hiszem most jól is fog esni a levegőváltozás. Nem lesz baj, hogy nem a megszokott környezetben leszek, és nem kell néznem a négy falat, és az emlékeken gondolkodni.

hosszú ideig voltunk együtt Andival. Majd hat évig, bár utólag active-15902_640visszagondolva az utolsó egy év, az már csak szenvedés volt. Azt hittük, hogy meg tudjuk menteni a kapcsolatunkat, de rá kellett jönnünk, hogy már nem megy. Már nem vagyunk egyformák, és nem egyet akarunk. Már bánom, hogy elvesztegettünk erre egy évet, hiszen felesleges volt.

Előtte sokat gondolkodtam azon, hogy külföldre menjek, hiszen jól keresnék, mint pincér, de a kapcsolatunk hanyatlása miatt nem léptem soha ebbe az irányba. Most viszont semmi akadálya nincsen egy ausztriai munka bevállalásának.

Eleinte a hirdetéseket keresgéltem, aztán úgy döntöttem felkeresem azt a céget, aki ausztriai munka közvetítéssel foglalkozik, mert rajtuk keresztül hamar találok munkát.

Arra gondoltam, hogy jó lenne felmenni a hegyekbe, oda ahol már jó korán van már hó, hiszen akkor élhetnék a kedvenc sportomnak is, és síelhetnék is. Persze ez még a jövő zenéje csak, és majd meglátjuk, hogy hol találok magamnak munkát.

Addig is pár hét múlva egy nagy bulit csapunk, körülbelül akkorát, mintha soha nem jönnék többet haza.