Testépítés után irány az iskola a gyerekért!

Édesapaként tudom, milyen nehéz az embernek a hobbijának élni. Ilyenkor minden másnál fontosabb a gyerek, rá kell szánnod szinte minden idődet. Persze ez sosem teher, ez az odaadás és a szeretet, ami, ahogy látom, sajnos sok szülőből hiányzik. Én próbálok nem olyan szülő lenni. Nekem is van hobbim, ami nem más, mint a testedzés. Már tinédzserkorom óta része az életemnek és a gyermekem születése után sem váltam meg tőle teljesen. Igaz, kevesebbszer járok már a terembe, mint régen, de mikor Tibinek szolfézsórája van keddenként és csütörtökönként, olyankor én megyek érte este 7-re az iskolába, előtte pedig az edzőteremben tréningezem a testem. No, meg persze hétvégén, ha éppen nincs közös program, akkor elszoktam még ugrani kicsit lelazítani az izmaimat.

Múltkor egy igen vicces sztori kerekedett ki abból, hogy elmentem edzeni. Az öltözőben vettem át az edzőcuccom, mikor bejött egy kis srác, olyan Tibi korabeli lehetett. Odament az egyik szekrényhez és szépen belehelyezte a Barcelona-s hátizsákját. Feltűnt neki, hogy megálltam az öltözésben és azt mondta, hogy az apukáját várja, csak azért pakolászik itt. Mondtam neki, hogy semmi gond kis haver, csak nyugodtan, majd kimentem a terembe. Mikor végeztem, láttam, hogy az öltözőben a kisfiúval Karcsi beszélget éppen. “Hát persze!” – csaptam a homlokomra, – “Ő biztos a Karcsi kisfia.” Oda is mentem hozzájuk, Karcsi be is mutatott a gyereknek, akiről kiderült, hogy Petinek hívják és a fiam évfolyamtársa az általános iskolában, ismerik is egymást, mert a testnevelés órájukat közösen tartják. A kocsiban, miután érte mentem, el is meséltem Tibinek, hogy kivel találkoztam az edzőteremben. “Kedvelem Petit, jó fej.” – jelentette ki a gyerek, – “És az iskolatáskája is tetszik.” – tette hozzá. “A Barcelona-s?” – kérdeztem rá. Tibi csak bólintott, majd nézett ki továbbra is az ablakon. Tudtam, hogy a Barcelona a kedvenc focicsapata és azt is tudtam, hogy közeledik a félévi bizonyítványosztás. Eldöntöttem, hogy ha nem rontott tavalyhoz képest, akkor megveszem neki azt a táskát. Már csak azt kellett megtudnom, hogy Karcsi hol vette a táskát a gyereknek.

Mikor következő alkalommal mentem a terembe, összefutottam Karcsival a bejáratnál. Kezet fogtunk, majd együtt mentünk be az ajtón. Az öltözőbe menet rá is kérdeztem, hogy hol vette a fiának a táskát. Erre csak akkor válaszolt, mikor már beértünk az öltözőbe és lepakoltunk. “Na, ezt elmesélem, mert vicces sztori.” – mondta Karcsi. Aztán belekezdett és elmondta, hogy sokat gondolkodtam azon a feleségével, Gerdával, hogy mit vegyenek a fiuknak születésnapjára. Gerda a munkahelyén hallott a Játék Webshopról, egyik kolléganője vásárolt onnan a gyerekének és sokat dicsérte, ezért úgy döntött, a férjének ezt fogja ajánlani a Petinek való vásárlás szempontjából. Otthon megnézték az oldalt és nagyon tetszett nekik, mivel rengeteg Barcelona-s holmit találtak rajta, ami Petinek is a kedvenc csapata. Az elmondottak alapján nekem is szimpatikus lett az oldalt, megköszöntem Karcsinak a tájékoztatást, majd kimentünk edzeni, miután befejeztük az átöltözést.

Edzés után megint az iskolához vezetett az utam. Tibi izgatottan ugrott be a kocsiba és elújságolta, hogy ma ötösre felelt angolból, így biztos, hogy színötös lesz a félévi bizonyítványa. Nagyon büszke vagyok a fiamra, hogy ilyen eszes, életrevaló és talpraesett gyerek, megérdemli azt a táskát hamarabb is, mint a bizonyítványosztás!

Miután hazaértünk Tibivel, ő bevágódott a szobájába játszani, én pedig leültem a gép elé és felkerestem az oldalt, amit Karcsi ajánlott. Azt egyből észrevettem, hogy a választék tényleg hatalmas, mindenféle játék volt ott, kislányoknak, kisfiúknak, bicikli, baba, iskolaszer, készségfejlesztő, tényleg mindenféle. Egykönnyen megtaláltam a Barcelona-s iskolaszereket és ajándéktárgyakat is. Volt itt sok minden: Barcelona iskolatáska, tolltartó, uzsonnás doboz, bögre, kulacs, tornazsák, ceruza, dosszié és notesz is. Hirtelen nem is tudtam, merre kapjam a fejem, annyi minden megtetszett. Vagyis inkább annyi mindent el tudtam volna képzelni Tibinek. Gondoltam, hogy több dolgot is veszek neki, ezért válogatni kezdtem, hogy miket rakjak bele a kosárba. Végül került bele iskolatáska, dosszié és uzsis doboz. Biztos voltam benne, hogy Tibinek nagyon tetszeni fognak a cuccok. A kosár tartalmán még egyszer végigfutottam, direkt úgy válogattam, hogy 20 000 Ft-nál több legyen a végösszeg, mert akkor ingyenes lesz a kiszállítás. Ez megvolt, szóval már csak az volt hátra, hogy bepötyögjem a címemet és nevemet és kiválasszam az átvétel módját és a fizetési módot. Az átvételt természetesen szállítással kértem, aztán pedig bankkártyával fizettem, mivel mindig így szoktam. Mostanában szoktam át erre, sokkal kényelmesebbnek gondolom, mint a készpénzes fizetést. Ahogy láttam, a szállítást a GLS végzi, ami tök jó, mert nekik van nyomkövetési lehetőségük, így mindig tudom nézni, épp merre tart a csomagom és SMS-t is küldenek aznap, mikor hozzák. Mikor mindennel megvoltam és a kártyámról is levonásra került a pénz, kényelmesen hátradőltem, karba tett kézzel. “Na ez is megvan! Remélem Tibi örülni fog az ajándékoknak.” – gondoltam magamban.

Pár nappal később SMS-t kaptam. A GLS volt az, hozzák a csomagot. Mivel a munkahelyemre kértem a szállítást, nem kellett hazaugranom, az íróasztal mögött ülve vártam meg, hogy felszóljon a portás. Mikor ez megtörtént, már mentem is le a lifttel a bejárathoz. A GLS futár sérülésmentesen, rendben adta át nekem a csomagokat, számlát is csatolta mellé rendesen. Felvittem az irodába Tibi ajándékait és kibontottam őket, hogy megvizsgáljam, minden rendben van-e velük. Szerencsére rendben voltak, így estig nem is nyúltam hozzájuk, csak akkor, mikor otthon megvacsoráztunk a gyerekkel és miután ő elment fürdeni, gyorsan becsomagoltam őket. Másnap volt a biziosztás, délután futott haza a gyerek az iskolából, kezében a bizonyítványt lengette. “Apa, apa, nézd!”- kiáltotta, – “Kitűnő lettem!” Megnéztem a papírt és megöleltem Tibit. “Nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád.” – mondtam neki, majd hozzátettem: “Van itt ám valami neked.” – és elővettem a becsomagolt ajándékokat. Tibinek azonnal felcsillant a szeme és kikapta a kezemből mindent. Gyorsan tépte fel a papírt róla és szinte remegett a keze a bontás alatt. Mikor meglátta, miket kapott, éktelen örömben tört ki. Agyonölelgetett és hússzor elmondta, mennyire köszöni. Futott is a szobájába, hogy átpakoljon mindent az új táskájába. Mosolyogva néztem utána és boldog voltam, hogy ő boldog.

A Játék Webshop megtette, amit kellett, hozta a szintet. A fiam remek minőségű iskolai szerekkel lett gazdagabb nekik köszönhetően és az én pénztárcám is meg lett kímélve a túlzott kiadástól. Jó vásár volt ez, az már biztos!